Panna álarcot készített anyának, de a szemének nem vágott ki nyílást.
Anya: - De hogy fogok kinézni, ha nincsen rajta luk?
Panna: - Hát... jól fogsz kinézni!
____________
"Úgy szeretlek, hogy majd' megpukkadok!"
<3 <3 <3
Fenyegetés:
"Anya, rendesen viselkedj, mert nem kapsz semmit Anyák napjára!"
__________
A.: - Tudod Panna, a levegőt, amit belélegzünk, a tüdőnk ügyesen belerakja a vérünkbe, és az végigmegy az egész testünkön. Így tudunk élni. A levegőtől.
P.: - Á, nem is igaz. Mert ha lenyeljük a levegőt, attól csak böfizni tudunk...
____________
P.: - Lecsúszik a szoknyám...
A.: - Igen, mert egy kicsit lefogytál.
P.. - Hát igen, úgy látszik, fogyókórát ettem..
-----
P.: - Darálttésztát AAzt nem kérek! (darástészta/grízes)
_________________
"Hová tűnik a tűz, amikor elalszik?" (rá is jött Panna a válaszra: "lemegy alulra a csőbe!" - mármint a gáztűzhelyen) :)
..vagytok.
Hadováltok. Nyálat folyattok. Társalogtok. Haraptok, viaskodtok.
Pancsikoltok. Féltékenykedtek. Mindent megkóstoltok.
A nyakunkon lógtok, mégis minket szórakoztattok.
Juli, szemedet kisírod,
Somi, banditáskodsz...
Ku-kkú
Ba-bba
Anya, Apa...
Miáúúú...(mindeféle állatra)
És drága nővéreteket imádjátok, követitek, utánozzátok.
Dülöngéltek, táncikáltok, "mondókáztok", dudorásztok.
Minket (akárhogyis, de) elvarázsoltok.
We Love You, Darlings..
Legszebb kis nagylányom
és mégis rádkiabálok
okos vagy
az eszeden túl nem járok
becsapni nem is próbállak
Friss az elméd és leleményes
szíved-lelked tüneményes
(meg az eszed, az is, édes)
Miért kellene harcolnom
"VÉLED"??
Ezt Te hogy véled?
Szeretlek Téged.
Ez a lényeg.
_____________
Most elfelejtek minden rosszat
minden harcot
minden bajt
Csak Te vagy itt velem
az ártatlan arcod
a tisztaságod és
a békéd hajt
Hogy jó anya legyek
egy jól érző ember
védem a védtelent
neked a végtelent
"Tudom, mi az, hogy 'világ'. A világ az egy erdő."
___
Panna: - Jaj, rosszat álmodtam!
- Mit?
- Hogy egy kisfiúnak koszos lett a körme... Mert mérget evett..."
________
Délutáni alvásnál valami keményet éreztem Panna feje alatt.
- Ez mi?
- Hát a szárnyam. (és tényleg az volt!). Így alszanak a tündérek. És én tündér vagyok."
_________
(Miután azt mondtam a mogyoróra, amit meg akart enni, hogy az csak dísz a tálban):
"Hiszen ennek nincs is akasztója, pedig azt mondtátok, hogy ez dísz!"
____
A kertben:
"Emlékszel, amikor itt volt egy pucér csiga? (Aztán pontosít:) Egy szemtelen csiga!"
____
Miután kiborított egy jó adag vizet a fürdőszoba padlójára, még a barna táskámat is el akarta csaklizni.
Anya: Panna, ne húzd ki a gyufát!...
Panna: (nézi egy darabig a táskát, majd megszólal):- Nem fogom kivenni belőle a gyufát!..
:) :)
Panna kérdése:
A pók miért nem ragad bele a hálójába?
(Tényleg: miért????)
...és válaszai:
"A többiek közül én vagyok a legszebb!"
"Anya, te mégsem vagy öreg, innen közelről megláttam."
__________
(Vilipapára várva): "Képzeld, aludtam és keseregni kezdtem a Vilipapáért.
- Keseregni?? Miért?
- Hát, hogy nem jön..."
________
"Úgy szeretlek, mint a virágok az esőt.."
--
"Penóstot főzök..." (spenótot :) )
--
"Ott mászik egy polhoska!"
__
"Én akkor is szeretlek, amikor mérges vagy, vagy szomorú vagy, vagy fáradt vagy...
Akkor is mindig odabújok hozzád..."
___
(A hátamon cipeltem felfelé)
- A kezemmel hallom, hogy dobog a szíved Anya.
Azért dobog, hogy minket szeressél..."
_____
Régi-új szavajárások:
'okéjs!'
Valínia
Hópuszkóp
Iszk-betű
_____
"Csak azt várom, hogy az álmom valóra vál, de ki hozza valóra váltani?"
(Kérdésemre, hogy mire szokott gondolni elalvás előtt).
"Tetszik, csak azt nem értem, ez mire volt jó."
(Miután bemázoltunk és lenyomdáztunk egy falevelet...) :)
"Na, azért nem kell úgy elkeseredni."
(Miután elmondtam, miért voltam mérges, amiért eltörött egy üveglap) :)
Bizony, kutya voltam. Hálálkodok itt Dévény Annának és szakembereinek, de azt meg sem említem, hogy akinek valójában köszönhetjük, hogy egyáltalán észrevettük Somikánk izomtónus-eltérését, az Riegler Andi barátnőnk. Ő hívta fel rá a figyelmünket, hogy fiúcskánknál valami nem stimmel, nem normális dolog, hogy három hónaposan még ennyire (semennyire) tartja a fejét. Andi javasolta nekünk a TSMT (a BHRG "szárazföldi" változata) módszert, mivel ő maga is ezzel foglalkozik, bár ő nagyobbacska gyerekekkel végez mozgásos terápiát figyelem- és tanulási zavarok leküzdésére. Bár nekünk végül a Dévény-módszer fért bele anyagi-, idő- és energiakeretünkbe, nem hanyagolhatjuk el ennek a kezdeti figyelemfelkeltésnek a jelentőségét!!
HÁLA NEKI IS A SOK-SOK SEGÍTSÉGÉÉRT - örökre:)
Néha csak úgy nézek, hogy mik vagytok - kik vagytok?
A hasamból elő Ti hogy bújtatok??
Néha meg félek, hogy éntőlem mit vártok, nagynak hatalmasnak vajon miért láttok?
Nem vagyok én halhatatlan, sem pedig (meg)csalhatatlan, sem amolyan tévedhetetlen,
a szemem se révedhetetlen...
Bolondnak is titulálhat engemet az élet,
de remélem Ti nem egyhamar
veszitek ezt észre :)
(2010. aug. 4. történetesen...)
Ma...
reggel ismét beragyogtad napunkat azzal, hogy-ahogy felkeltél, minket megöleltél, csevegni kezdtél, élni kezdtél - belénk is életet leheltél - ahogy testvéreidet megszeretgetted, velük játszani kezdtél.
Aztán ahogy Mártinak örültél, hazaértünkkor kacarásztál, aztán Mártitól elköszöntél. Aztán még kicsit ettél, majd lefeküdtél. És be nem pisiltél :)
És újból felkeltél és minket ezzel újból boldoggá tettél, csevegtél, nevettél, rendezgettél, ki-be jöttél-mentél, mindenkit szeretgettél... Megint palacsintát ettél, Túrórudit ettél, barackot ettél. Aztán útra keltünk sétálni, mellettünk a kis lábacskáidon szorgosan jöttél. Édesen mindenhez megjegyzést fűztél, csak beszéltél-beszéltél. A fiúnak nem köszöntél, csak nyelvet öltöttél. A szép buddhista lánynak bezzeg önszántadból köszöntél :) Aztán kicsit játsziztunk (előtte szelektív szemetet kidobtunk), hintáztál-csusziztál-boltost játszottál. És közben azon aggódtál, hogy Apa, se Anya odébb ne álljon Aztán hazabandukoltunk (Te Apa nyakában) ... és a ház előtt (kb. 10 méterre) Te 'már' láttad a házunkat :) Édes voltál. És ahogy Csöppkét kommentáltad, hogy "őt nem szereti senki" - mondom, szeretgesd meg. Oké. De nem sokkal később már kiskanállal a nyakát nyiszitülted, hogy ne ugasson. No comment :)
Aztán a házban randalíroztunk tovább - segítettél a babákat megtornáztatni - aztán magadnak meséltél (mostanában folyamatosan kommentálod az életedet, mint egy mesét meséled: "és akkor a kislány ivott egy innit....").
Együtt vacsiztunk (palacsintát, kakaót, vajas kiflit), fürödtünk (megmostad a hátamat, Te Édes) és mentünk lefeküdni. Elmeséltem a Boribon, a játékmackót, meg a Zsebibaba pótmamáját, és még fejből a Laci és az oroszlánt. Aztán kaptam ölelést és puszikat, és kérted, hívjam-küldjem be Apát mindenképpen, hogy ő is meséljen (ez már csak így megy mostanában).
Hát így telt egy áldott kislány áldott napja. Az ő megáldott szülei boldogságára.
Már éppen azt hittem, hogy lecserélhetem melleimről a MEGTELT táblát, és kirakhatom az ELAPADÁS - jelzőt.... De Somi állhatatosan kiszipókázott még némi nedűt, és azóta se hagyják - persze Julival együtt - , hogy végleg kiapadjon a forrás :) Mert megérdemlik!
Ovibaszoktatás előtti napon:
Panna: - Neeem akarok menni.
Anya: - Jól van, akkor majd megyek én, majd ott játszom, meg ebédelek, majd az óvónénik velem játszanak (stb. blablabla....).
Mire Panna: De utána majd hazajössz?
:)
_________
Apa: - Nem te vagy a főnök, hanem én, világos?
Panna: - Az ég világos!
_________
Anya (Panna egyik pajtásának): - Levi, nagyon vagány a sapkád.
Panna: Igen, nagyon patkány!
:))))
_________
Anya: - Panna, most rosszcsont voltál, gondolkozz el légy szíves, hogy máskor fogsz-e így kiabálni. Aztán majd kapsz almát.
Panna: - Jó.
(Kis idő múlva)
P.: - Anya, gondolkoztam.
A.: - Igen? És mire jutottál?
P.: - Hogy akkor este nézhetek majd Varázsceruzát?
:)))))
Anya: - Panna, nem tudod, itt mitől lett minden tiszta víz??!
Panna: (a világ legtermészetesebb és legártatlanabb hangján) - Hát a víztől.
_____________
Panna: Anya, a Somi zavarta a Julit.
Anya: És mit tettél az ügy érdekében?
P.: Azt tettem, hogy mondtam neki, hogy többet ne csináljon ilyent, mert BALHÉ lesz.
_____________
Apa: - Most megyek, és beverem a szádat.
Panna: - Haha, nincs is szöged!
Múlóban a rettegett hypotonia :) És ezért minden és még több hálánk a Dévény-módszernek az odaadó kezelésekért, a valódi, látható javulásokért.
Semmi sem bizonyítja. Nem is bizonyíthatja, hogy VALÓBAN ETTŐL javul egy kicsi gyermek, például Somikánk állapota. De valahol mégis gyanús az időbeli közelség egy-egy kezelés és a mozgásfejlődésben beálló újdonságok, új lépések között... :) Gyanús, hogy működik!
Hála érte örökre: Dévény Annának, Riának és Rékának.
2010. augusztus:
BHRG-Kati néni azt mondta, hogy Julika S.V.GY. ('súlyosan veszélyeztetett gyermek'),
de I.I.K.G.A. (Igazságos Izom Kollár Gábor Apuka) szerint ez bullshit, és ne ijedjünk meg. Hajrá DSGM (Dévény módszer)!
2011. márciusa:
Julika önállóan áll, lépeget, tökéletesen ül, mászik, fekszik :) Az értelme is csillog, okos, elbűvölő, kommunikatív, erős, bátor.
Most már én is biztos vagyok benne, hogy a BHRG-s prognózis több volt, mint fenyegető: a szülők megrémisztésére szolgált, jövőbeli, elképzelt 'bűntudatunkra' apellált - és így akart rávenni minket nem olcsó szolgáltatásuk igénybe vételére. Szerencsére Apa megérzése jónak bizonyult, és Julikánk bármiféle testedzés nélkül is kellőképpen fejlődött (jelenleg 11 hónapos). Nem kétlem, hogy a BHRG-módszert is a jóindulat vezérli, de úgy vélem, a szülők felé való diagnózis-közlést még gyakorolniuk és finomítaniuk kell. Mert nem mindegy, hogy mit mondunk és hogyan - életek múlhatnak rajta.
...hogy hipoTóni. (2010. augusztusa)
Ti megkezdtétek reggeli boldogságotokat :) én pedig azon tűnődöm, hogy is van ez itt bennem: azt ígértem, szentül megfogadtam, hangoztattam, tudva tudtam, hogy akármilyen lesz az én kisbabám, akármilyenek lesztek, ha betegek is, bármi defektetek lesz, én olyannak fogadlak el, amilyenek vagytok. Elfogadom azt, amit KAPUNK. Ami nem véletlen. Hanem kihívás, próbatétel - ha tetszik: karma. És most mégis ágálok?? Elkeseredek a gondolatától, a lehetőségétől is, hogy mi van, ha?? Ha mégsem vagy 'százas', kicsinyem, ha azért vigyorogsz, mert bugyuta vagy? Ha a szemecskéd nem véletlenül hasonlít picit a Down-kórosokéra? Mert AKKOR MI VAN?? Akkor szégyenkezem? Hogy valami nem PERFEKT az életemben (mért, mi az?? :)). Pontosítok: hogy valami ennyire LÁTHATÓAN nem tökéletes? És akkor mi van? Talán kidoblak? Elduglak? Elfelejtelek?? Elkeseredésemben máshová menekülök, tudomást se veszek a "tökéletlenről"??
Te így vagy tökéletes, kisfiam.
Boldogságot hozó, bút vivő. Szép vagy, jó vagy, okos vagy. A mi kis kincsünk vagy. Tanítónk vagy.
És haragszom magamra, hogy így gondolok Felőled. Pedig tudom, hogy túlleszünk ezen is - fejlesztjük az izmocskáidat, idegrendszeredet, ahogy csak lehet,
és a szeretet fenntart majd Téged.
Cicimmel rátok tapadok, hogy szükség legyen rám,
hogy érezzem, fontos vagyok,
pótolhatatlan, Anya vagyok.
Pedig... dehogy.
És az is valóban illúzió, hogy Titeket meg tudlak oltalmazni.
Van veletek meló, bébik... De tudtuk, hogy így lesz, készültünk rá - egy szavunk sincs hát, "kikő bírni!" :) Én a nemalvással már elég sokat edzettem például, és érzem is a hatását: 1-2 óra alvással elvagyok...vagy mi.
És Ti vagytok a teljesség - sőt még több is :)
Egyszóval nem unatkozunk - de kell is a türelem jócskán, és ezt most jól megtanuljuk, mert ha egészséges, boldog gyerekeket szeretnénk nevelni-növelni belőletek, akkor áldozatok kellenek (nem Ti! :)), hanem a részünkről.
Nehéz például az a szituésön, amikor mindenki megnyugatásra vár, de senki sem tudja megadni... A felnőttekkel is így van, lám-lám... Pedig ha csak türelmünk van egymáshoz, az már fél siker. És ha a feszült helyzet után meg tudunk egymásnak - és magunknak - bocsátani, az már EGÉSZ.
Azért az biztató, hogy egy gyermeket már sikerült amolyan elfogadható méretűre felnevelnünk ("gyanús közepes" by Irdatlan bácsi :)). Tud beszélni (de még hogy!...), járni, elég jól mozog, sok mindenben önálló (eszik, iszik, fürdik, alszik :)), és van valamennyi esze is... Egyszóval a nagytestvér ad némi okot bizakodásra, persze a vis major lehetőségével mindig számolva - de reménykedünk-bizakodunk, hogy e két új csemetével is hasonlóképpen fogunk boldogulni. Legalábbis ha az Ég megáld, és vigyáz ránk :)
...bátrak, merészek
néha vakmerőek
gondatlanok - gondtalanok.
És főképp örömteliek (ha épp nem tudattalanok)
.........
Még itt vagy tisztán, alaktalanul (édes babaalakban)
kialakulatlanul (és így tökéletesen)
nyelvtelenül (de nem hangtalanul)
kifejezésed-telenül (de mindent kimondva)
még itt vagy így, tisztán, sallangmentesen
még nem rakódott rád a világ hozadéka
Gyönyörű vagy és az is leszel mindig
Mi látni fogjuk
és te is tudni fogod
(Teee, Mosolymagyaróvár!)
Köszönöm a bizalmat, amit mutatsz felém - ez kell a léleknek, hogy anya lehessen...azt hiszem.
a karjaimban elalvásod
a belénehezedő teljes súlyod
a hétköznap éjszakák
és az ünnepnap minden reggelek
a cinkos pillantásocskák
a senkise-látta mosolyok
apa hazavárása
és az első új mozdulatok
És kívánom, hogy mihamarabb bizodalmat nyerj a többi emberben - Apában, Nagyszüleidben, Nagybátyáidban - és soha el se veszítsd azt! Majd nyerj mély és megrendíthetetlen, békét adó bizalmat a Teremtő Erőben! Áldott kicsi lélek.
(nostalgy of 2007.dec.11.)
De akár most is írhattam volna, két másik piciny lényhez címezve :)
Napunk fénye
szívünk éke
boldogság boldogsága
bolondság bolondsága
Nevető mosolymanó
huncutkodó gurulj-béka
szemekerek kelttésztácska
fehérruhás hógolyócska
......
Ez a kicsiny Panka lány
csuda ám, csuda ám!
Szemet tát és szájat tát,
lám, ha rád egy mosolyt ád,
szíved meleng, borsóz hát!
Ez a kicsiny Panka lány
ide-oda forog már,
hol az égben kalimpál,
hol földet nyom két pici láb
"Nem járhatsz még, babukám!'
de ő erre rá se ránt,
meghazudtolja korát,
és nevet egy jó akkorát,
hogy a szíved szerteszáll
boldogságtól rikonyál -
boldogság, boldogság!
(Bizony ám - nyuszikám! Kicsi pici babuskám. Anya és Apa szeret - nagyon ám.)
__________
Csak nézlek, nézlek
puszillak, ölellek
etetlek, nevellek
tisztába is teszlek
játszunk és vigadunk
néha meg aluszunk
sétálunk sétálunk
soha meg nem állunk
Csak nézlek, ölellek
egész nap szeretlek
beszélsz és beszélek
és remélve remélek
(hogy túl sokat nem vétek
Neked)
:)
_______
Néznélek-néznélek örökkön-örökké
nincs annyi simítás,
mit rád ne pazarolnék
öleléseddel be nem telhetek
nincs még egy pici lény,
kit ennyire szeretek.
Csak néznélek-néznélek
örökké, örökké
nézlek is, vigyázlak is
most és mindörökké.
_____
Véghez vihetnék világra szóló dolgokat
de azok se lennének szebbek se nagyobbak
mint Te vagy
aki Te vagy
hogy vagy.
Hogy vagy?
______
Olyan jó lenne mindig tudni,
mi a pici vágyad
nem lenne akkor talán
ennyi "üresjárat"
Nem lenne olyan,
hogy szem elől téveszt a lelkem
mert azt hiszi, ez van,
és ez már mindig így lesz.
Akkor többször kapnám
magam azon rajta,
hogy egy vagyok Teveled
mint emberi fajta,
és egy vagy Te is velem
és így vagyunk mi hárman
édes, boldog család
Te és én - Apával.
(nostalgy of 2007.okt.29)
______
És hogy unalom, unatkozás?...
Attól sose félj, kicsi lány. Olyan nagy ez a világ!
Annyi állat, szép madár
Annyi móka vár még rád
Annyi ismeretlen jóbarát
elolvasni jó könyv vár
annyi hely, hogy arra járj
annyi csoda, zene, tánc
annyi rajz és játék száz!
annyi tudás, okosság
hogy felszívd, majd elbocsásd
annyi minden
annyi vár
olyan nagy ez a világ.
Nos, immár a 32. hetet magunk mögött hagyva, a hasam igencsak órmótlan - de benn a virgonc jókedv csudanagy :) Persze idekint is, csak néha ne feszítene olyan galádul. De már érezzük ám magunkat nagy-családul..( bocsánat, rámjött valami kín-rímeskedés...). Egyszóval készenállunk a Kicsinyek fogadására, talán még úgy kábé egy hónap és találkozunk is. Az erő legyen velünk!
zsenianyu.freeblog.hu
